A második világháború hősei között a nőkről kevés szó esik a feljegyzésekben.
A női egységek bevetése kényszerhelyzetből született, a Barbarossa hadművelet szükségessé tette a légierő létszámának bővítését.
Az ötlet Marina Raszkovától származik, aki maga is kiváló pilóta volt, amellett, hogy ő volt a szovjet hadsereg első női navigátora. 1941 októberében magától Sztálintól kapott engedélyt, hogy létrehozzák az 588. női éjszakai vadászbombázó ezredet, mely három egységből állt.
Az akcióban résztvevő nőknek négy hónap alatt kellett mindazt a tudást elsajátítaniuk, amire a férfiaknak több év állt rendelkezésére. Természetesen a férfiak részéről tapasztalható volt az erőteljes kétkedés, sőt némi szexuális zaklatásnak is ki voltak téve.
A felszerelésük csapnivaló volt, de előnyt tudtak belőle kovácsolni. A sötétben leállított hajtóművel úgy suhantak, mintha seprűn repülnének, innen kapták az Éjszakai Boszorkányok nevet.
