Jobbat akarunk. És tenni is akarunk érte. Persze, elhisszük, hogy a világ folyamatosan fejlődik, és a problémákat azért kapjuk, hogy minden jobbá váljon általuk, de nem vagyunk restek tenni is a fejlődésért.
Nem várjuk el, hogy mindenki így érezzen, hogy neki konkrét tennivalója van a világért. Nem vagyunk sokan és talán soha nem is leszünk, de nem is az a lényeg, hogy hatalmasra duzzadjon a tömeg, mert az akkor már tömegként kezd el viselkedni.
Legyünk csak néhányan, akik nem felejtettek el gondolkodni, és akik nem is félnek gondolkodni, már előre haladhatunk, nem pedig hátra!
Magyarország különleges hely Európában. Ez az az ország, ami a legkevésbé váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Valaha mertünk nagyot álmodni, de ma már tudjuk, hogy akkor is sokan inkább a kicsinyességet választották.
Sokunkban tombol a vállalkozószellem, a tenni akarás vágya, a változtatás iránti igény, de néha csak annyit érzünk, hogy lobog bennünk a tűz, amit ha nem fordítunk cselekvésbe, akkor bennünket emészt fel. Mindegy, hogy ki milyen motivációval akar tenni a hazájáért, mert ha valaki valóban a hazájáért akar tenni, az biztosan nemes tett és cél is egyben.
Nem vagyunk egyformák. Van, aki elsősorban embernek és magyarnak, és vannak, akik elsősorban embernek és európainak vallják magukat. Miközben mindannyian emberek ÉS magyarok ÉS európaiak vagyunk. Sajnálatos, hogy mára szakadék keletkezett a két csoport között, pedig ugyanaz a célunk: boldognak lenni a saját országunkban, a saját hazánkban, miközben akár hetek is simán eltelhetnének úgy, hogy egy pillanatot sem foglalkozunk a politikával…
2020-ban új törésvonal vetette szét a társadalmat: a vírus. Most már nem is kétfelé, de legalább négyfelé vagyunk darabolódva, és persze annak a véleménynek is hitelt adhatunk, hogy mára egyszemélyes társadalmakká váltunk.
De egyszemélyes társadalmak nincsenek, mert a társadalom szóban ott van a TÁRS. Tehát igazából egyszemélyes semmikké váltunk, válunk.
Itt azoknak van helye, akik valakik akarnak maradni, nem pedig posztmodern senkik, ebben a hatalmas, virtuális homokozóban. És igen, ezért tennünk kell. Nem mindenkinek, de akik ezt vállalják, azokban most végre fellángolhat a nem felemésztő, hanem az újjáépítő tűz. Szülessünk újjá együtt!
Najó, nem akarok én itt forradalmat, csak teret azoknak, akik tenni akarnak.
Vidi Rita
Kapcsolat és/vagy cikk beküldés