Közismert, hogy a Fidesz úgy viselkedik, mint versenyszférában a piacvezető: saját gravitációs ereje van, és magához vonz mindent, minden hozzá képest vagy rajta átvetítve következik a magyar közéletben. A Fidesz narratíváján át zajlik a közbeszéd már évek óta, és ezt a narratívát szinte lehetetlen átkonvertálni más értelmezési szintre, mert a Fidesz mind minőségben, mind mennyiségben profi módon uralja nemcsak a saját médiáját, de a független és ellenzéki médiát is, mint ahogyan a magánemberek közti beszélgetésekbe is beszivárog.
Az ellenzéknek sok próbálkozása volt az elmúlt években, de sosem sikerült ténylegesen áttematizálni a közbeszédet és a közéletet, viszont minden, amit csináltak, felhasználható volt a Fidesz számára, mert a Fidesz példa nélküli profizmussal kezeli a nyilvánosságot, és vérprofi szakembereket foglalkoztat erre. Ez is tipikus piacvezetői működés.
A fentiekben nagy szerepet játszott a Fidesz felé lejtő médiaviszonyok szisztematikus kialakítása, de a független és ellenzéki média ellenzéki és objektív céloknak nem megfelelő működése is.
Az ellenzéknek végre sikerült tematizálnia most, 2018. december 10-étől számítva, méghozzá egyrészt politikai módszerekkel – pl. az elképesztően sok ellenzéki képviselői beadvány a megszavazandó törvények módosítására, amik számossága több ezerre rúgott –, de főként az egyéni élő közvetítések révén. Tordai Bence élő közvetítése 2018. december 12-éről döbbenetes hatást váltott ki: tüntetéssorozatok, teljes társadalmi szolidaritás és ellenzéki összefogás, valódi ellenállás bontakozott ki és tart azóta is.
Ezen események első pillanatától kezdve a Fidesz gépezete érezhetően megakadt, afféle teszetoszáskodás vette kezdetét, ami eddig csak az ellenzékre volt jellemző, hiszen most ők maguk is olyan helyzettel találták szembe magukat, amivel nem kellett számolniuk az elmúlt években. így nekik sem volt sem ötletük, sem rutinjuk, hogy hogyan oltsák ki az ellenzékiek, és aztán már konkrétan a nép gerilla-megmozdulásainak közvéleményre gyakorolt hatását.
Fél napok teltek el – 10-12 órák –, mire reagált a kormánymédia az eseményekre, és voltak olyan elszólások is, amik bár szándékukban a Fideszt akarták erősíteni, meg úgy egyébként erőt akartak mutatni, de nem kell hozzá túlságosan nagy képzelőerő, hogy lássuk lelki szemeinkkel, hogy a Fidesz profi kommunikációs szakemberei az arcukat kaparták a kíntól egy-egy ilyen úgynevezett független vagy szakértői megszólalás után.
Az ellenzéknek sok-sok szenvedés, hatalmas energiák mozgósítását igénylő munka árán, de sikerült tehát végre tematizálnia a közbeszédet, és a saját narratíváját megmutatnia, és ezt az erőt azóta is életben tartania.
A tematizálásban az a jó, és azért fontos ezt a képességet gyakorolni, merthogy ez olyan, mint mikor egy hatalmas követ bedobunk egy tóba: nagyon sokáig tart, mire elcsitulnak a hullámok, és csak arra kell figyelni, ha fenn akarjuk tartani a hullámzást, hogy ugyanoda dobáljunk még köveket, ne máshova. Illetve, ha máshova is akarunk dobálni, akkor jól számítsuk ki a hullámok egymást kioltó vagy egymást esetleg felerősítő hatását.
A Fidesz, ha önmagától idegen módon is, de aztán kezdett reagálni, és újra beindítani a gépezetét, mikor már az ellenzék sorra dobálta be a köveket a tóba, és egyre erősítette a hullámok erejét. A Fidesz fáziskésésben, és az ellenzék jelenlegi erejéhez képest gyengén, de szorgalmasan dobálja a köveket az ellenzék narratívája által keltett hullámok köré, hogy kioltsa a tematizáló erőt, amivel most nem ők rendelkeznek. De addig, míg ők csak reagálnak az ellenzéki lépésekre, amíg csak kommentálják az eseményeket, addig az ellenzék politikailag és kommunikációs szempontból is vezető pozícióba kerül. Illetve mondjuk így: került. Megtörtént, ez tény.
Kommunikációs szempontból az a fontos most az ellenzék számára, hogy fenntartsák a tematizálás képességét, és ők adják a narratívát a közbeszéd minden szintjén. Ehhez kiváló az eszköz az általuk nyilvánvalóan fantasztikusan jól használt élő adások „intézménye”, de a hivatalos közlemények és a pártok központi kommunikációja szintjén is turbó fokozatba kell kapcsolni.
El kell árasztani az MTI-t közleményekkel, bombázni kell a sajtót is, naponta többször is sajtótájékoztatót kell tartani, tehát ellátni a közvéleményt közvetlenül tőlük származó információkkal és értelmezésekkel.
Öt ellenzéki párt van a parlamentben. Ha mindannyian megnyilvánulnak hivatalosan naponta háromszor, akkor az naponta legalább 15 ellenzéki megjelenést jelent. Ekkora volumenre még a Fidesz sincs felkészülve.
Ezeket a közleményeket ki kell küldeni hírlevélben is, és ki kell tenni minden felületen, amit ők szerkesztenek.
Hol tartunk ehhez képest?
A pártok a sajtón keresztül akarnak csak megszólalni, a sajtó kegyeit keresve, miközben hírlevélben az elmúlt napokban egyetlen ellenzéki párt sem küldött ki egy nyomorult levelet sem.
Nem lesz elég Tordai Bence, Szél Bernadett és Bősz Anett partizánkodása az élő videókkal, meg kizárólag a Mérce.hu áldozatos munkájára támaszkodni, pedig az igény a közönségben most konkrétan az 0-24 órás, mert elképesztő tömegeket érdekel, hogy most mit csinálnak, mit terveznek, mit okoskodnak a politikusok.
A pártok kommunikációs felfejlődése mellett a tüntetések, a civil aktivisták, a szakszervezetek és a közös politikai és társadalmi célok keresése és lépésről-lépésre megvalósítása is segíthetik az ellenzék számára kedvezően alakuló tematizálást, de nem lehet csak ezekre bízni a közvélemény figyelmének megszerzését és annak a figyelemnek a fenntartását.
A feladat pofonegyszerű: fenntartani a tematizálást, fenntartani ennek erejét, és mind a megjelenések számosságában, mind a minőségben, mind a csatornák folyamatos kiaknázásában turbó módra kapcsolni. MOST.
Vidi Rita
Borítókép: Pixabay.com – Budapest Parlament
