Szombaton délután küldtem ki az első levelemet a két éve várakozó, most végre időszerűvé váló és hirtelen elinduló Igazak Társasága projektről – ami egy újfajta közvéleménykutatási startup –, és ma reggelre már 50-en töltöttétek ki az első, “ismerkedő” kérdőívet a regisztráció után. Pedig a jelentkezési oldalon többször is lebeszélek mindenkit, hogy csatlakozzon 😀.
Meghatódtam! Annyira jó látni, hogy még hétvégén is figyeltek rám, és részt vesztek olyasmiben, ami nyilvánvalóan hosszú távra szól, senkinek nincs belőle közvetlen anyagi haszna, de reményeim szerint mindenkinek lesz belőle közvetett társadalmi haszna.
Nem szoktam villogni velük, de annak ellenére, hogy még csak idén lettem 50 éves, már három életrevaló, csillogó szemű, okos és gyönyörűséges UNOKÁM van. Három fiú.
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én néha megpróbálok a jövőbe nézni. Ülök, bámulok ki a fejemből – látszólag –, és elképzelem, hogy milyen lesz az életünk 10-20-30-50-100 év múlva.
Az unokáim révén én igyekszem legalább 90 évet előre nézni.
Az elmúlt években valahogy sosem láttam előremutató, megnyugtató dolgokat, amikor éveket előre néztem. Én is úgy voltam, mint sokan, hogy “Jó, hát akkor most ez az egész egy darabig így lesz, aztán majd meglátjuk, 20 év múlva mire jutunk.”
De mindig éreztem – én is, mint sokan –, hogy minél inkább megyünk még befelé a málnásba, annál inkább rémületesen kínlódós lesz belőle kiverekedni magunkat. Ránéztem a gyönyörű unokaarcokra, és összefacsarodott a szívem, hogy “Mit hagyunk rátok, te jó Isten!”
2022-ben azért terveztem elindítani az Igazak Társaságát, mert már akkor sokkolta a társadalmat, hogy a közvéleménykutató cégek gyakorlatilag össze-vissza beszélnek, és a felméréseik ellentmondanak egymásnak.
Engem nem az sokkolt akkoriban, hogy nem stimmeltek az adatok, hanem az sokkolt elsődlegesen, hogy senki nem mondta el, hogy “Emberek! A közvélemény kutatásokból ugyan lehet a teljes populációra is következtetni, de először nem ártana tisztázni, hogy mi is a vizsgált populáció!”
Ha felhívunk 1000 embert, és még válaszolnak is, az nem képezi le a magyar társadalmat. Hanem például leképezi a magyar társadalom azon részét, akik valamilyen oknál fogva benne vannak már bizonyos adatbázisokban a telefonszámukkal. De mi van a magyar emberek – mondjuk például a választópolgárok – azon részével (hiszen választások előtt őket akarjuk leginkább monitorozni), akik nincsenek ezekben benne, mert olyanok az életkörülményeik, amik révén soha nem kerülhettek be ezekbe, merthogy sosem vásároltak a neten, nem vettek részt nyereményjátékokon évekkel ezelőtt, soha nem írtak alá egyetlen pártnak és egyetlen civil szervezetnek sem.
Szóval definíciós és populáció-meghatározós problémákkal mentek bele a közvéleménykutatók a felmérésekbe, illetve ezek nem igazán lettek kommunikálva a nagyközönség felé, hogy mi is lehet elvárás, meg mi nem.
A közvéleménykutatások nem jósolnak. A pillanatot monitorozzák, meg a trendekre engednek rálátást.
Mivel bő 13 évig használtam napi szinten a statisztikai folyamatszabályozást a munkámban – minőségbiztosításban ez alap –, ezért mindig is érdekeltek a közvélemény kutatások. De amúgy a közvélemény kutatásokat nem is igazán kell a közvélemény elé tárni (a 2022-esek közül a többségét biztosan nem kellett volna egyáltalán publikálni) – illetve csak nagyon pontos, elvágólagos, illúziókat nem építő megfogalmazásokkal szabad közzé tenni –, mert az a döntéshozók számára fontos, nem a szavazók számára!
“Figyi, lefelé megy a pártod… esetleg érdemes lenne csinálni ellene valamit.” – ez a pártra tartozik.
Ha a választó az alapján dönt, hogy ki hogyan áll éppen a versenyben, hát az nagyon nagy baj, az arra utal, hogy nincs tényleges politikai munka – mondjuk ezt a következtetést is le kellett volna már vonni azóta, mióta úgymond problémák vannak a közvéleménykutatási adatokkal.
A közvéleménykutatóknak nem dolguk elvégezni a pártok házi feladatát! Meg a társadalom házi feladatát sem.
Szóval ilyen alap dolgok sem voltak tisztázva a közbeszédben, úgyhogy nekem meg megfogalmazódott a fejemben az ötlet, hogy van annak is szakmai alapja, hogy mindig ugyanazokat kérdezzük meg. Email listám van (illetve tudok én is építeni), marketingezni tudok, miért is ne próbálnám meg?
2022-ben még volt bennem amúgy egy ilyen “Hát hogy jövök én ehhez, hogy belekontárkodjak egy ilyen tudományos területbe?”, de ezeket egyébként is el szoktam hallgattatni a fejemben. Ha az ilyen kekec kis hangokra hallgattam volna bármikor is, még mindig egy gyárban dolgoznék és maximum ott osztanám az észt.
Aztán jött az újabb kétharmad 2022-ben, de durván. Depresszió. Fásultság. Rezsirablás. Infláció. Gazdasági visszaesés. Pénztelenség eluralkodása. Ami engem igazából kétségbeejtett, az az volt, hogy érzékelhetően a nyertesek sem tudtak örülni. Az állandó egymás torkát rágásba meg már belefáradt mindenki.
És aztán felfordult minden.
Az első felfordulásos, kacagós, felismeréses élményt egyébként nem Magyar Péter okozta nálam, hanem Azahriah, egészen pontosan 2023. 06. 18. 16:33-kor.
Ezt azért tudom ilyen pontosan, mert a Discordon vissza tudom nézni, hogy Zoli barátom ekkor küldte át Azahriah akkor megjelent, four moods 2 című dalát, ami után meghallgattam az Introvertált dalt, majd az Introvertált dal Bitó duós változatát 😀, majd aztán jött az Azi x Desh RÉT, és végül a Papp Lászlós koncertfelvétel.
Te Szentséges Úr Isten! Hát micsoda ajándékot adtál nekünk?
2013-ban írtam könyvet “Így szeresd neveld a tehetséget!” címmel, és basszus Azi megvalósította a tartalmát!
Abban az van – öhm… hogyan foglaljunk össze röviden egy könyvet… 🙂 –, hogy egy tehetséget nem kell nevelni, nem kell tanítani, csak hagyni kell, hogy járja az útját, és azon kell támogatni előre felé, nem pedig más utakon. A tehetségnek nincs köze a felsőfokú tanulmányokhoz, sőt – írtam már 2013-ban –, az iskola nagyon durván le tudja korlátozni a tehetségeket (főleg Magyarországon), hiszen felesleges időpocsékolás számukra a padban ülni, meg a szünetekben barátkozni 12 éven át.
Azahriah valami 3 éve kezdett zenélni, autodidakta módon. Előtte évekig vidókat készített, Youtube-erkedett, gyakorlatilag minden készséget, amire szüksége volt, online videókból tanulva. Vicces volt, mikor mesélte Friderikusz műsorában, hogy egyszer volt énektanárnál életében, aztán hagyta inkább, mert rájött, hogy az a fajta énektanítás az nem neki való, úgyhogy énekelni, gitározni, dalt írni, fellépni, mindent audodidakta módon tanult meg.
Látszik ez az eredményein?
Nemhogy nem látszik, hanem talán pont azért ennyire sikeres, mert nem kötik a szakmai béklyók.
Szóval Azi megcsinálta a tavalyi évemet hála az Istennek, gyakorlatilag gyógyír számomra a zenéje. Új albumáról a mariana.árok és a tartarosz hát mindent visznek nálam.
És aztán jött Magyar Péter, 2024. február 11-én, a szabadság újjá-születésnapján (a fiam születésnapja is egyébként).
Azon az estén lehetett érezni, hogy sorsfordulat történik.
Utána – akik követik Magyar Pétert, nyilván fejből tudják az eseményeket és az ütemezésüket, akiket meg nem érdekel, ők is nyilván érzékelnek kanyonszerű repedéseket a NER háza táján – a nagyon érdekes az volt, hogy a szemünk előtt kezdett felnőni egy vérprofi, nyilván jó adottságokkal rendelkező politikus.
Mikor először ment be a tévébe (ATV-be), akkor még látszott, hogy gyakorlatlan, izgult, sőt, vitába szállt a műsorvezetővel is (azt nem nagyon szabad 😀) de a második, sokkal húzósabb tévés szereplésekor – mikor nyilvánvalóan nem aludt előző éjjel, mert már akkor elkezdték kiszivárogtatni a családi életük részleteit a tudjukkik –, már olyan színvonalon nyomta a nyilatkozást, hogy azt tanítani kellene. Pardon, tanítják is. Pontosan így kell rázós helyzetekben nyilatkozni, ahogy ő akkor tette.
Napról-napra, lépésről-lépésre, tégláról-téglára (ahogy ő mondja) épült fel a szemünk előtt egy új, sikeres közéleti szereplő.
Nyilván készült rá. Nyilván várt a kedvező pillanatra. Nyilván tudta, hogy rengeteg mindenben kell majd fejlődnie, és nyitott is volt arra, hogy fejlődhessen.
Ahogy Azahriah felnőtt a szemünk láttára és vált legendává, ahogy Magyar Péter lett hirtelen váltással, de nagyon szisztematikus, jól lekövethető fejlődési ívvel politikus, úgy
bárki bármikor dönthet úgy, hogy el akar valamit érni és akkor el is éri. Ilyen formán én is lehetek közvéleménykutató, pedig se statisztikus, se politológus, se szociológus nem vagyok.
A statisztika amúgy a hobbim, plusz mindig mindenben egy fontos mankóm. A férjem ezzel ugrat, hogy “Na, mit mond a szentséges statisztikád, kiszámoltad már fejben?”
És többnyire igen, kiszámoltam 😀.
Az Igazak Társasága projekt sikere rajtam abból a szempontból fog múlni, hogy sikerül-e eljuttatnom elég emberhez, tudunk-e elég sokan lenni. 2000 főt tűztem ki célul ALAPNAK, de így, hogy már meghirdettem, és megérkeztek az első válaszok is, most már több is a cél. Adatról-adatra mi is felépítjük ezt együtt, ahogy mostanság más dolgok is felépülnek.
“Akkor te most Magyar Péter rajongó vagy, Rita? Nem hitelteleníti ez el az Igazak Társasága projektet?”
A Igazak Társasága projekt tagjai által adott válaszoknak semmi köze ahhoz, hogy én éppen kinek drukkolok, kire nézek szúrós szemmel, vagy milyen közéleti szereplőre legyintek, hogy “Jaj, ugyan, vedd már észre, hogy szedned kell a sátorfádat!”
Tökmindegy, hogy én mit gondolok, mert pont azért indítottam az Igazak Társaságát, hogy mások véleményét is ismerjem, és nem akarok már beszélő fejeket nézni/hallgatni a közéleti podcast-ekben.
Amúgy nagyon nem szoktam rajongani – Depeche Mode és Azahriah kivételek –, de akárki is hoz változást az országban, én hittel és bizalommal fordulok oda addig, amíg el nem kezd kilógni a lóláb. A rengeteg csalódás és kiábrándultság után Magyar Péternek kifejezetten nehéz dolga van, mert még a rajongóiban is ott motoszkál, hogy “Úristen, nehogy újra csalódnunk kelljen!”
Gondolhatod, milyen lehet ekkora öntudatlan ellenszéllel szemben előre törnie valakinek.
Lehet, hogy rajongok a magyar péteri jelenségért, de inkább úgy mondanám, hogy LELKESEDEM. Be vagyok lelkesedve. Érzem a változást, mint 88-89-ben!
Abban ezer százalékig biztos vagyok, hogy visszafordíthatatlan rendszerváltás zajlik majd Magyarországon a következő két éves kezdettel. Már egyébként történik – nem véletlenül szól minden Magyar Péterről, vagy kerül említésre Magyar Péter fénytörésében szemlélve – és ez még tovább fog gördülni a jövőben is.
Magyar Péter erre a változós időszakra tökéletesen illeszkedik. Ha valaki más illeszkedne erre ennyire jól, akkor nyilván őt figyelném kiemelten, de hát nincs más. A nagy eltakarító – ahogy már írtam róla.
Én úgy döntöttem, hogy részese akarok ennek a rendszerváltásnak lenni, valamilyen formán, de ahhoz túl kényelmes (boccccs 🙂) vagyok, hogy ilyen intenzív sürgés-forgásban tevékenyen részt vegyek, politikus meg soha a büdös életben nem lennék, akármennyi pénzért sem. Mikor azzal jönnek, hogy XY politikus keres mondjuk 5-6 milliót havonta, akkor sem azt érzem, hogy “A szemét!”, hanem azt, hogy “Ócsóri, ilyen kevés pénzért adta el a lelkét???” (a lopás külön téma, ha valaki így csinál a következő évszázadokra magának meg a családjának karmikus kínlódást, hát lelke rajta…)
Szóval az elmúlt hetekben már körülbelül százszor eszembe jutott, hogy “Ööö.. akartam én valamit 2022-ben, nézzük csak vissza, hogy hol hagytam abba!”
És néhány mondattal aktualizáltam az Igazak Társasága toborzóját, egy új űrlapot illesztettem be a jelentkezéshez, és most már működik is.
50 év múlva, mikor már az unokáimnak is unokái lesznek, szeretnék majd ezekre a napokra úgy emlékezni, hogy megtettem ÉRTÜK, amit úgy éreztem, hogy meg kell tenni, és mertem nem félni.
Ennyi a háttérsztori és eredettörténet az Igazak Társasága mögött. És most megyek a partra kicsit Balatonozni, aztán nemsoká megy ki az első éles kérdőív, immár aktuális közéleti témával. 🙂
A linkre kattintva tudsz tájékozódni a részletekről, és ha tetszik a dolog, akkor jelentkezni is: LINK
Szeretettel,
Rita
Ui.: Ha valaha bármilyen remek ötleted támad, azonnal kezdj bele, legfeljebb egy-két évig jegeled, és amikor eljön az ideje, akkor pontosan érezni fogod, hogy na EZ AZ! Soha ne hagyd magad lebeszélni az álmaidról, ha pedig valamihez nem értesz még, akkor tégy úgy, mint Azahriah: tanulj online tutorialokból, Youtube videókból. Vagy esetleg viszonyulj az új kihívásaidhoz úgy, mint Magyar Péter: teher alatt nő a pálma!
