Milyen legyen a nők helyzete Magyarországon?
Társadalom

Megdőlt a női-kvóta ellenesség egyik fő érve, ideje a nők helyzetét baromi gyorsan átgondolni! MOST!

Tekintsünk el attól, hogy bizonyos nemzetközi szervezetek, alapítványok és senki által meg nem választott vezetők mániákusan nyomatják esetleg a különböző kvóták fontosságát, ki tudja, milyen célból… De akármennyire nem szeretjük ezeket a szervezeteket, van igazságuk abban, hogy legalább gondolatban oda kellene figyelni arra, hogy a nemek aránya hasonló legyen a természetes nemi arányhoz, a sokak életét befolyásoló területeken.

Kvóta-izé

A kvóta azt jelenti, hogy előre meghatározzák bizonyos területeken – főként az állami és közfoglalkoztatott szférában, de jó pontnak számít ez a magánvállalkozásoknál is –, hogy a hátrányos helyzetűeknek milyen arányban kell(ene) szerepelniük mondjuk hatalmi és döntéshozói pozíciókban, hogy ők a saját érdekeiket jobban tudják érvényesíteni.

Persze itt bejön a képbe az, hogy egy ember nemcsak a saját érdekeit tudja érvényesíteni, nemcsak a saját kihívásaira és problémáira érzékeny, hanem empatikus másokkal és más státuszúakkal is, de pont azért írom most ezt a szöveget, mert most aztán feketén-fehéren bebizonyosodott, hogy ez az álombéli kép ez nem működik a valóságban.

Az alapállás az, hogy a hatalmi és döntéshozói pozíciókban ugyanolyan arányban kell(ene) szerepelniük a különböző társadalmi csoportoknak, mint ahogyan a populációban is képviseltetik magukat.

Ha a társadalom 50%-a nő, akkor evidens, hogy elvárjuk, hogy a döntéshozók között is ott legyenek ilyen arányban, tehát 50%-ban a nők is. Nyilván lehet tűrés plusz-mínusz.

Ha a társadalom 10%-a valamilyen nemzetiségi kisebbség tagja, akkor például elvár(hat)juk, hogy a közéletben, az országgyűlésben, bizottságokban is a populációban mérhető aránynak megfelelően képviseltessék magukat, vagyis a példa szerint 10%-ban.

A kvóta azt jelenti, hogy valamilyen nemzetközi szervezet például kiad egy ilyen ajánlást – például az EU a tagországoknak –, és akkor azok a saját belátásuk szerint igyekeznek ezt teljesíteni. De kvótát „előírhatnak” maguknak a szervezetek is, senki nem akadályozza meg a kisebb-nagyobb csoportosulásokat abban, hogy kiegyenlítettek legyenek azok az arányok, amikre ők külön ügyelni szeretnének.

Már a kvóta felvetésekor vita szokott lenni, mert például a nők politikában betöltött szerep-arányáról az szokott lenni Magyarországon a mondás, meg hát úgy általában a kvótákról, hogy

„Kerüljenek a pozícióba azok, akik a legmegfelelőbbek arra a tehetségük és a szorgalmuk révén.”

Meg még az is szokványos mondás szokott, lenni, hogy a pozitív diszkrimináció, tehát mikor egy posztra például megkönnyítjük egy nő, vagy egy fogyatékkal élő, vagy egy idősebb ember jelentkezését, az egyben negatív diszkrimináció is, hiszen az által, hogy férőhelyet tartunk fenn egy bizonyos kritériumrendszernek megfelelő személynek, az által kevesebb lesz a férőhely a szűkítő kritériumokon túllévők számára. Az általam nagyrabecsült Puzsér Róbert is ennek a szószólója.

Csakhogy. Most már vagy 18 éve figyelem ezt a témát érintettként is és empatikusként is, és most olvastam a Telex-en egy magyar-román vonatkozású összevető tanulmányt arról, hogy MOST milyen a nők helyzete.

Az elmúlt években itt nem voltak kvóták, tehát maximálisan teljesült az az elv, hogy téééényleg csak az került pozícióba Magyarországon, aki érdemes volt rá. Egyetlen egy kvótacsaj sem vett el egyetlen egy helyet sem a politikában például senkitől. Ahova férfiak jutottak be, oda ők voltak személyesen a legjobb választások, mert nyilván, ahol nincs kvóta, ott csak és kizárólag a tehetség és a szorgalom számít…

És ennek következtében Magyarország lett a világelső minden jóléti mérőszámban, ugye?

Itt a leggazdagabbak az emberek.

Itt van a legkevesebb szegény család és szegény gyerek.

Itt a legalacsonyabb a korrupció.

Itt élnek a legtovább a nők is és a férfiak is.

Itt mindenki kiteljesítheti a tehetségét, ugyanolyan feltételekkel indul neki az életnek, mint például bárki Dániában vagy Svédországban vagy Ausztriában.

Itt fantasztikusan teljesít a gazdaság, ide járnak tanulmányútra minden országból.

Itt messzeföldön híres a társadalmi összefogás, fel sem merülhet olyasmi, hogy megosztottság üsse fel a fejét.

Itt mindenki boldog.

Jaj, bocsánat, itt mindenki egészséges is!

Itt bármilyen vállalkozásba is fognak az emberek, mindenki sikeres lesz!

A tanárok degeszre keresik magukat, alig tudnak válogatni a csudálatosabbnál csudálatosabb oktatási lehetőségek között!

Itt a média is full szabad!

Most akkor mondjam csúnyán, hogy mindenki megértse?

LÓFASZT!

Sorolom a Telex cikkéből:

– Utolsó vagyunk a politikai, gazdasági és egyéb meghatározó területeken a női részvételi arányban.

– A miniszterek mindössze 20%-a nő. (Magyarországon nagyon kevés miniszter van egyébként, összesen kb. 12 (fejből mondom, nézz utána)).

– Az országgyűlési képviselők 13%-a nő.

– A megyei tanácsok 14%-a nő.

– A legnagyobb cégek felügyelőbizottságában és igazgatótanácsában mindössze 11% a nő.

A társadalom több, mint fele nő, csak szólok.

Magyar nők helyzete - infografika
Magyar nők helyzete – infografika (katt a képre a nagyobb méretért)

Ja, és ha erre a koronavírusnál beakadt gondolatmenet jönne elő valakiből, miszerint „Hát de ha nők lettek volna nagyobb arányban a vezető pozíciókban, akkor lehet, hogy még rosszabb lenne az eredmény.”, az az illető egyrészt nyugodtan ballagjon el a jó büdös francba, másrészt meg vannak erre más számok is drága bogaram, nemcsak itt statisztikáznak ám, hanem a világon mindenhol, úgyhogy nézz utána, hogy hol jártak jobban nálunk! Nem lesz nehéz, mert ennél mindenhol jobb a helyzet, politikailag, társadalmilag, gazdaságilag, és mindenhol több a nő is a kulcspozíciókban.

Ideje új szót megtanulni: összefüggés.

Lányok! Asszonyok! Csajok! Anyuskák!

Beszéljük már meg, hogy miért hagyjuk ezt!
Kényelmes nem döntéshelyzetben funkcionálni? Jó ez így?

Nemcsak a lányainknak, de a fiainknak is milyen példát mutatunk ezzel?

Még egyszer meghallom egy nő szájából, hogy olyasmire panaszkodik, ami fölött kizárólag férfiak diszponálnak, akkor fel fogom hívni a figyelmét külön arra, hogy tettél valamit az ellen, hogy ez ne így legyen? Mert ha nem, akkor ne panaszkodj! Cselekedj!

Született feminista vagyok – ha valaki skatulyázni szeretne. Amazon vagyok. Anyatigris.

Nem áldozom az életemet arra, hogy társadalmi egyenlőtlenségeket egyengessek, de van az a szint, mikor kieresztem a karmaimat, és most eljutottam oda.

Egyébként is a nők ideje jön most már el (ez nem lehetőség, hanem felelősség leginkább), ideje lenne ezt a nőknek is felismerniük.

Nem tudom, hogy mi a jó megoldás: a kvóta vagy valami más. Ha tippelnem kell, akkor a valami más… Vagyis inkább a sok minden más. De valami célszám is kellene, ahhoz meg jó lehet a természetben is előforduló nem-arány, az alapvetően 50-50%. És akkor már ott is vagyunk a kvótánál. Nekem mindegy.

De nagyon sürgősen definiálnunk kell széles körben a problémát, mert csak úgy lehet megoldást találni. Ez egyébként pont az a téma, ami annyira nagy léptékű és annyira nincs rá megoldáskészletünk, hogy automatikusan elfordulunk tőle, de ez nem helyes, mert ez ide vezet, ahova most vagyunk, és tartok tőle, hogy van ennél még lejjebb is.

Szerintem Six Sigma projektet is lehetne erre indítani, mert azzal bebiztosítható az is, hogy ne legyenek egy esetlegesen lassú, de biztos változás közben mellélépések és érdeksérelmi viták se.

Ez egy fejlett gondolkodásmódot igényel egyébként, de remekül passzol ahhoz, amit mi magyarok úgy hívunk, hogy józan paraszti ész.

Közös érdekünk egy természetes arányosság, mert ami most van, arról már ordít, hogy baromira nem stimmel. De el kell döntenünk egyenként, hogy meghalljuk-e ezt az ordítást.

Én meghallottam, és most továbbadom.

Vidi Rita

Rita Vidi
Rita Vidi
Vidi Rita író, gondolkodásmód tanácsadó, időgazdálkodás szakértő, és még sok minden más is :).
https://jovomenok.com

One Reply to “Megdőlt a női-kvóta ellenesség egyik fő érve, ideje a nők helyzetét baromi gyorsan átgondolni! MOST!

Vélemény, hozzászólás?