- április 18-án a Felsőboldogfalvi Református Egyházközség a saját Facebook oldalán adott hírt a templomtorony felújításának megkezdéséről.
A képeken láthatjuk, ahogy a torony be van állványozva, és a legtetején egy gömb található, amin az egyik kép tanúsága szerint még egy gólya is tiszteletét tette.
A munkálatok rendben zajlottak, az előrehaladásukról az egyházközség rendszeresen tájékoztatott.
Aztán 2019. május 10-én rendkívüli dolog történt.
A torony tetején lévő gömbben ugyanis egy kereken 150 évvel ezelőtt összegyűjtött és írt, az utókor számára tanulságul hagyott üzenetet találtak a felújítási munkálatokban résztvevők.
Az időkapszulából több gyöngybetűkkel írt irat, akkori pénz és egyéb, az üzenetet hagyók által fontosnak ítélt adat és dokumentum került elő, gyakorlatilag sértetlen formában.
Az egyik üzenetet, melyet konkrétan az utókornak szántak eleink, néhány órával később átírták digitális formátumba is, hogy bárki elolvashassa.
Ezt adjuk most közzé teljes egészében (a szerkesztő megjegyzése: zsebkendőt érdemes elővenni)
Emlékirat utódaink számára… egyik legfontosabb dokumentum az 1869-ből származó időkapszula dokumentumai közül. Köszönet ifj.Lajos József teológusnak az átírásért. Íme a szöveg:
Emlékirat utódaink számára.
Kedves utódaink mindnyájan szeretett testvéreink az Úr Jézus Krisztus által.
Miután egyházunk régi stílben épült zsentélyel fedett Tornya már annyira megavult, hogy többé az idő viharaival nem dacolhatott, önön magunkban bízva, saját erőnkre támaszkodva s csakis egyedül jó Istenünket híva segítségül, egyházi Tanácsánuk rendjén megállapítatott, hogy egy a mostani s kor kívánalmának megfelelő tornyot építsünk: a magasztos eszmét csakhamar megyénk minden rendű lakossa egyforma jóindulattal s párosult keresztyéni lelkesedéssel fogadta megtettük abból hogy rövid idő alatt Tornyunk a szentháromság egy Örök Isten dicsáretére mindenek bámulatára ragyogó fényben tündökölött; kedves utódok el tekintve azt hogy valamint egykor mostan eépített díszelgő Tornyunk felett is elzúgnak az idő viharai, úgy rövid éltünk is az ősök által a szabdság szent harcába szerzett édes anyaföld göröngyei közt örök álomba szerderül, hol minden kétkedés, hiú ábránd és dicsvágy, avagy a közügyek iránti lelkesedés, jó akarat és hajlam, fény és dicsőség egyiránt elenyésznek. Nem vélelmezhettünk kedves utódok, hagyományként becsesebb ajándékot nyújtani, mint ha itt alább elő el soroljuk a nevevezetesebb eseményeket:
A múltakra nem akarunk vissza menni messze, mert azon históriai adatok közé tartozik, csakis korunkba az 1848 iki események vázlatát kívántuk rövidbe érinteni.
Nehéz idők vészteljes napokkal küzdénk a szent szabadság harcában három színű nemzeti jelvényünk alatt, mind oldott kéve hullott nemzetünk java és virága egyiránt, és menttől több felől támadtattunk meg annál nagyobb vala a tűz és lelkesedés, a volt a mi szenvedésünkre balsam írt hozott, hogy tudtuk és éreztük, hogy szép magyar hazánknak alkotmányos szabadsága is önállóságáért vivaték az önvidelmi nemzeti harc 1848. évi március 15-én, tűzettetett ki a három színű lobogó, s majdnem két évig vala szép magyar hazánk tűzbe és lángba, kicsinye s nagyja szegény és gazdag egyiránt részt vett benne ma fegyvert adtak kezébe, holnap mint vitéz honvéd állott a küzdőtérre s kinek fegyvere nem volt, a kapával, kaszával, fejszével s mivel lehetett állott ki igen, mert az önkény uralom polcán álló osztrák minisztérium reánk uszítták a benn lakó minden fajtái nemzetiségeket, név szerint: horvátokat, rácokat, illíreket, tótokat, oláhokat, szászokat és maga az osztrák sereg mint egy 500 ezer fegyveres haddal rendelkezett, s mégis mind ezeket az önerei fegyverkezett maroknyi de lelkes majdnem mondhatni szervezetlen többire önkéntesekbe álló magyar had derekasan megverte, és egy ideig az országot az ellentől tökéletesen megtisztította, míg végre is kénytelenítetett az osztrák császár a muszka cártól roppant igéretek és elkötelezések mellett segítséget kunyorálni ki 200 ezerből álló táborából reánk rontván kényteleníteténk a megmérhetetlen erőnek engeni., segélylette ezt még a legtekintélyesebb sereggel rendelkező akkori magyar főhadvezér Görgeji Arthur árulása világos váránál, melyet a történelem lapjain olvashattok e cím alatt “világosi fegyverletétel”, hol annyi honvéd lelte sírját. Igen fájdalom engedni kellett, s 18 évig a mindenfelől megtámadott haza legyőzésibe a legnagyobb megpróbáltatások közt hányaték, jobbjai részint a számkivetés keserű kenyerét rágták, részint a börtön penészes falai közt senyvedtek el, s részint a bitón vérzettek el, míg az osztrák kormány az ármány önkény és dúrva erőszakba Bakos működését így folytatta Európa kiérdemlett megvetéssel nézett reája, s következése milőn? Az, hogy az osztrák uralom alá süllyedett, mert csak hamar elveszté szép Velence tartományát, csakhamar egész Olasz országot, s azután egész nagy Német honból kiszoríttaték, s a porosszal folytatott hadjárat alkalmával csak országin keresztül egész Pozsonyig leszorítatott, hol csak is a francia intervenció vetett gátat, hol roppant áldozattal a béke Poroszországgal megszületett.
Ezekután a vereségek után jónak látta maga az uralkodó is kibékülni a magyarokkal, jónak látta Magyarország régi ezred éves alkotmányát visszaállítani, jónak látta az alkotmányra mint ősei megesküdni, s koronázási hitlevelet adni ki.
A történtek után a Budai vár palota régi fényét ismét visszanyerte, mert első Ferenc Jósef, mint megkoronázott magyar király felséges nejével, Erzsébet királyné kiknek a magyarok legtöbbet köszönhetnek s fennséges gyermekeivel hol legigazságosabb és legdicsőbb királya lakott a magyarnak, Mátyás király a királyi várpalotát elfoglalta. 1865-ben összehívatott az országgyűlés. Felelős magyar kormány neveztetett ki, lásd az ide fogott arcképet most a negyedik éve, hogy az országgyűlés folyatja munkálatát, az országrendi sok és nevezetes törvény cikket alkottak, mellyek közt megemlítést érdemelnek a só alábbszállításáról a honvédség újjászervezéséről, vasutak, csatornák építéséről. Bévett vallás egyenjogosításáról Erdélynek magyar honnali egyesítéséről közoktatás és népi iskolai törvény közterhek viseléséről, úrbéri örök váltságról, s a zsidók felszabadításáról alkotott t9rvénycikkek.
Szék igazgatása
Udvarhelyszék a maga kebeléből választott bizottmányi gyűlés által igazgattatik, a lefolyt három év alatt mint politikai tisztviselőjét mint törvényszék bíráját titkos szavazat útján névsorát lásd az ide mellékelt íven, a ref. Anya oskola tanárát, népességét, a katolicum gymnázium tanárait s létszámát, s végre lásd egy néhány darab 1848 beli magyar bankót, melyet egy a magyarok közül a maga korába legnagyobb ember 1848-ban pénzügyminiszter, s végre kormányzó Kossuth Lajos nyomtatott, ekklézsiának állapotját lásd az ide csatolt mellékleten. Ezek rövidbe foglalva amiket a ti számotokra lejegyeztünk igen kedves kötelmünknek ismertünk, melyből láthatjátok, hogy külön felekezetesség s vallási viszketegség nem létezett, mindnyájan buzgó hívei valánk ref. Anyaszentegyházunknak s jó egyetértéssel kapáltuk az Úr szőlőjét, jóllehet 1836-39 évekbe két ízbe martaléka lett lángoknak, papi és mesteri lakok is, úgy ezek gazdasági építményét is ide számítva. Csak az egymás irányábanni segítkezés volt az, hogy eccézsiánk újra életjelt adhatott s virágzásra indulhatott. Papi s mesteri lakjaink felépíthettek s különösön egy díszes tornyot emelhettünk.
Kedves utódok, ami minket körüllengett, melegített s főként erősebbé tett az atyafiságos szereteből származott, jó egyetértés vala szolgáljon nektek is tanuságul, hogy majd midőn egykor ti is hason szent dolgokkal és közügyekkel foglalkoztok annak előmeneteli jó létin munkálkodtok, s főképp midőn a mostani annyi szorgalommal s kitartással párosult áldások árán tornyunk kúpját megmozdítandók lesztek vezérelvetek legyen elődeitek egyetértő s egyesítő szelleme. Atyafiságos szeretet, és jó egyetértés. Ámen.
Felsőboldogasszonyfalva 28 jőni 1869.
Fogalmazta és leírta az eklézsia megbízásából Bíró Pál (helybeli bírtokos)
Nem fűzünk hozzá kommentárt, mert ezek a szavak mindent elmondanak arról, hogy miért jó magyarnak lenni.
