Van az úgy, hogy eljön az életben egy fordulópont. Például az utolsó nap az évben, amit rögtön majd egy első nap követ a következő évben. Ilyenkor az ember nemcsak hajlamos átértékelni a dolgait, az előző időszakokat, a közelmúltat, de kifejezetten szükségét is érzi ennek. És mivel az ember úgy értékeli, hogy a fordulópontok, fordulónapok tényleg fontosak, ezért azzá is válnak.
Számomra az egyik legmegdöbbentőbb statisztika, amivel valaha találkoztam az az, hogy a kínai holdújév éppen aktuális időpontja előtt – ez minden évben más napra esik, nem úgy, mint nálunk –, csökken a halálozások száma, de a holdújév napja után kiugróan magassá válik. Arra jutottak a kutatók, hogy a súlyos betegek, a haldoklók minden utolsó tartalékukat mozgósítják még az életben maradásra, hogy megérjék a holdújévet, és hogy azt még a családjukkal tölthessék. Tehát az előre elhatározott mérföldkövek bizonyítottan nagy jelentőségűek az ember életében, de csak akkor, ha nagy jelentőséget tulajdonít is nekik.
Szerencsés az, akinek az ilyen fordulópontok környékén nem az utolsó leheletig való kitartás, hanem az élet-újratervezés a legfőbb belső indíttatása.
De nemcsak Újév előtt érdemes számvetést csinálni a dolgainkkal – például a vállalkozásainkkal – kapcsolatban, hanem bármikor, amikor szükségesnek látjuk.
Nincs mindig fix naptári kapaszkodó a visszatekintésre, értékelésre, új utak keresésére és azok szerencsés megtalálására. Van olyan, hogy egy teljesen átlagos szerdai napon kell számadást készítenünk az addigiakról, és elterveznünk a szintén teljesen átlagosnak ígérkező csütörtöktől érkező jövőt.
De lépjünk is túl azon, hogy a mai dátum kapcsán leragadunk az időpontok jelentőségénél vagy jelentéktelennek tűnésénél. Haladjunk inkább a HOGYAN-ok felé!
Hogyan tervezzünk újra, ha szükségét látjuk az újratervezésnek, átértelmezésnek?
Lépések, amiken érdemes végigmennünk, ha például azt találjuk – ráérzünk vagy szembesülünk vele –,
- hogy nem igazán van értelme annak, amit csinálunk, mert nem hoz eredményt,
- vagy épp többe kerül, mint amennyit termel,
- vagy épp már bele vagyunk fásulva,
- vagy épp mert nem látjuk a kitörési pontokat,
- vagy épp mert teljesen más eredményeket szeretnénk.
Az alábbi lépéseket vállalkozási szempontból közelítem meg, de természetesen az élet bármely területén ki lehet próbálni ezt a módszert.
Tételezzük fel, hogy már túl vagy a felismerésen, hogy valamit változtatni kell. A hogyanok és lépések, sorban:
- lépés: Venni egy nagy levegőt, elvonulni a világtól pár órára, hogy semmi ne zavarjon, de magad mellett kell tartanod mindent, ami az áttekintést és a tervezést segíti, pl. laptopot, táblázatot, naptárt, okostelefont, számológépet, színes filceket, üres lapokat, csokit, kávét, teát. Én ilyenkor ugyanúgy a dolgozóban szoktam ülni, mint mindig, de az időpont nem szokványos: általában nagyon kora reggeli ébredéskor, szinte hajnalban, mikor még a kutya és a macska is alszik – a családról nem is beszélve – szoktam ezeknek nekifogni, ha szükséges. Nem kell rendkívüli helyre menni, elég lehet egy rendkívüli időpont is. Van, akinek a kimozdulás segít, ha te ilyen vagy, csináld úgy, menj el bárhova, ahova jól esik.
- lépés: Visszatekintési intervallum meghatározása. Meg kell határoznod, hogy mennyi időre tekintesz vissza, milyen időintervallumot akarsz átnézni RÉSZLETESEN. Nemcsak átgondolni, hanem nagyon őszintén szembe is nézni az adatokkal. Vállalkozásnál én egy évet minimum vissza szoktam nézni – legutóbb októberben volt ilyen – de ha például egy-egy termék vagy szolgáltatás esetén az egésznek az élettartama nincs 2-3 éves, akkor az egészet visszanézem. Ha mindent átfogó vizsgálatot folytatok, akkor egy évet tervezek visszanézni, hónapról-hónapra visszafelé haladva az éppen aktuális időponttól, de ha túlszaladok és összejön 14-15 hónap is – és van is adat persze –, akkor nem állok meg egy évnél, de alapvetően egy évet tervezek el. Aztán a folyamatban kiderül, hogy van-e még energiám, kedvem gyűjtögetni, vagy látom-e az értelmét.
- lépés: Jöhet az adatok szorgalmas gyűjtése. Az összes érdekes adatot be szoktam gyűjteni egy táblázatba: például, mikor az volt bármikor is a kérdés, hogy egyáltalán van-e értelme annak, amit csinálok aktuálisan, akkor megnéztem a bevételeket, kiszámoltam a profitot, kiszámoltam az adott projektre eső kiadásokat, felvettem az összes egyéb, vélhetően kapcsolódó eredményt (látogatók az oldalon, rajongók a FB-on, kedves levelek az emberektől, partneri felkérések, egyéb folyományok – pl. meghívás tévébe, rádióba), és ezeket is igyekeztem úgy felvinni, hogy átlássam. Van, hogy a táblázatok nem elég beszédesek, hanem inkább rajzolni érdemes. Van, amikor a puszta számok már nagyon sokat mondóak, akkor nem kellenek papírok és filcek. Ennél a fázisnál csak a gyűjtés van. Persze, látod majd már ekkor is a trendeket, de még ne bonyolódj bele abba, hogy a következtetéseket is levonod, csak gyűjts be minden adatot, ugyanis ha valamit kihagysz, de mégis hozol egy radikális döntést, akkor később bánni fogod, hogy „hát izé, még azt a két oszlopot ki kellett volna tölteni, mert most úgy érzem, hogy elhamarkodtam a döntést…” Tehát GYŰTS! Ez lesz a leghosszadalmasabb, legfárasztóbb, legtöbb összpontosítást igénylő lépés, de ne add fel!
- lépés: Az adatok értelmezése. Az adatokkal érdemes kicsit játszani: például átlagokat számolni azokból, amikből lehet. Azért, mert az átlagok elmondanak nekünk olyan dolgokat is, amiket például pusztán a táblázatból nem látunk, mert csőlátásunk alakult már ki. Ha például érzelmileg is érintettek vagyunk a dologban – teszem azt, egy kedvenc termékünkről kell eldöntenünk, hogy folytassuk-e a forgalmazását, vagy hagyjuk inkább abba –, és folyamatosan a legmagasabb, legtetszetősebb mutatók lebegnek a szemünk előtt, amit valaha is elértünk a projektben, akkor vakká válunk a többi adat iránt, és az az egy, szemünk előtt lebegős fogja velünk meghozatni a döntést. Mikor mi a boltunk bezárásáról döntöttünk, akkor az átlag segített rádöbbenni arra, hogy válságban vagyunk, mert az adott év átlaga elmaradt az előző évétől, 30%-kal. Azért, mert a karácsonyi roham teljesen elmaradt. Ezt két adat – két, decemberi forgalom – összevetése még nem mutatta meg egyértelműen számunkra, mert két egyszerű hónap közti különbségre könnyen legyint az ember. De ha két teljes év átlagát vetjük össze, és az látszik, hogy egy korábbi évben sokkal többet forgalmaztál, mint most, akkor az válsághelyzetet jelent (ez 2009-ben volt, a válság kellős közepén. A hétköznapokban nem éreztük durván, de a kiugró eredmények elmaradása, és az ebből eredő átlag alatti teljesítmény őszinte volt velünk.) Nekem az a tapasztalatom, hogy az átlagok sokkal szembesítőbbek és sokkal őszintébbek, mint egy gyenge hónap lényegessége fölötti átsiklási hajlandóságunk, vagy egy rendkívül erős hónap jelentőségének felerősítése iránt érzett igényünk. Átlagolj, ha az a beszédesebb! (Ez nem mindig járható út, de olyan adatokat érdemes gyűjteni, amiket lehet átlagolni :))
- lépés: A kérdés feltevése: lehet-e ezeken javítani? Tudunk-e javítani az adatokon, tudjuk-e javítani az átlagot? Milyen lehetőségeink vannak még, amiket nem aknáztunk ki? Mit kell javítanunk egyáltalán, hogy javuljanak az eredményeink? Több ügyfél kell? De mennyivel? Hogyan és honnan szerezhetünk még? Mennyire volt nehéz – milyen költsége volt – az eddigi ügyfélszerzés? Tudunk még erőforrásokat mozgósítani? Hány ötletet vetettünk már el az elmúlt évben? Ki lehet azokat próbálni? Vannak ingyenes, olcsó lehetőségek? Ezekre a kérdésekre válaszolva írj össze legalább 30 lehetőséget, amit az eredmények javításáért még meg lehet csinálni. Ha nincs 30, csak 22, az tökéletes. De ha nincs 10 sem, csak mondjuk 6, akkor az már veszélyes lehet hosszú távon, mert akkor egy év múlva megint csak újra kell tervezni. Szóval legyen minél több ötlet! Ha nincs ötlet, akkor vélhetően nem LEHET javítani az eredményeken, hanem csak a külső körülményekben bízhatsz, az meg sajnos nagyon lutri-szagú.
- lépés: Provokatív kérdés feltevése magadnak: érdemes-e ezeken az adatokon javítani? Mi a helyzet ezzel a termékkel, üzletággal, vagy bármivel a világban? Csak te nyomod, mint süket a csengőt, vagy van ennek egyáltalán létjogosultsága? Mekkora a verseny? Egyedül küzdesz néhány ügyfélért, vagy sok ügyfél van, sok versenyzővel, és csak te nem csináltad ezek szerint a legjobb stratégiával? Nem mindegy, hogy milyen a piaci berendezkedés, és milyen ellenfelek ellen küzdesz. Ha az előző pontnál bizonytalanságok merültek fel, és ennél a pontnál IS azt látod, hogy például nincs ügyfél, mert nem értik, hogy miért is van szükségük a termékre, és a következő években sem várható áttörés – mert nincs az előző pontnál egy csomó ötleted az áttörésre -, akkor nagyon afelé mutat a dolog, hogy érdemesebb abbahagyni ezt a tevékenységet, mintsem tovább erőltetni.
- lépés: Szembenézős kérdés feltevése: akarunk-e ezeken javítani egyáltalán? Te személy szerint akarsz még ezzel a problémás dologgal foglalkozni? A magadénak érzed még a küldetést? Nagyon fontos a személyes motivációkat is feltérképezni és szembenézni velük, mert ha valamivel gondok is vannak, meg már utálod is, akkor jobb, ha elengeded, és csinálsz valami mást. Milyen MÁS lehetőségeid vannak, lehetnek? Lehet, hogy már ott is motoszkál benned egy csomó új projekt? Lehet, hogy már itt az ideje egy profilváltásnak?
- lépés: Tételezzük fel, hogy a fenti kérdésekre megnyugtatóak a válaszok, tehát nem megszüntetésre, felszámolásra, erdőben elásásra kell sort keríteni, hanem csak néhány lényeges változás bevezetésére van szükség. Például új marketing csatornák kipróbálására, vagy egy új kolléga felvételére, betanítására. Ehhez is akciótervet kell készíteni, de először is meg kell határozni, hogy mennyi időt adsz a változásból eredő eredményeknek, és el kell kötelezned magad, hogy 3-6-9 hónap múlva újra nagy szembenézést eszközölsz, de folyamatosan is veszed majd fel az adatokat – akár ebbe a táblázatba, akár egy másikba -, hogy hogyan is fejlődik a projekt, de már előre is célokat tűzöl ki. Pl. 30 új ügyfél a következő három hónapban. Nem minden változtatásnak lesz azonnali eredménye, néhány dolog pedig előbb vinni fogja az erőforrásokat, mielőtt pénzt is termelne, de ha előre meghatározod, hogy mennyi idő múlva fogsz újra átfogó vizsgálatot csinálni, akkor nem egy parttalan, végeláthatatlan, egy év múlva már nagyon kiborulós irányba haladsz, hanem profi üzletemberként fogsz működni, aki döntéseket hoz, és ami a lényeg: többnyire jó döntéseket.
- lépés: Jutalmazd meg magad, hogy elvégezted a fenti lépéssort! Bármit is hoz ki a saját belső kis kutatásod, bármerre is kormányozod a vállalkozásod hajóját ezek után, megtettél valami olyasmit, amire kevesek képesek. Sokan tudnak fogadkozni, hogy majd minden jobb lesz, meg majd mindent megtesznek, de közben már a fogadkozás pillanatában tudják, hogy ez nincs és nem is lesz így. Te, aki a fenti 8 lépésen végigmentél, büszke lehetsz magadra, mert neked már nem kell fogadkoznod. Egyszerűen csak tenned kell a dolgod, amit magad elé kitűztél, ahogy egyébként is szoktad.
Jó munkát és Boldog Új Évet Kívánok ehhez!
Rita
