A felelősség kérdése, ha sajtótermékről van szó, egyértelműen a közlő, a hír/információ szolgáltató felé mutat.
Óriási a felelőssége a médiáknak és a szerkesztőknek, újságíróknak, publicistáknak. Nagyon nem mindegy, hogy mikor és mit közölnek, és mint az utóbbi években sokan rácsodálkozhattak: az sem mindegy, milyen stílusban.
De a médiának nemcsak ez a felelőssége, hanem az is, hogy:
– biztosítsa a jól informáltsághoz való alapvető jogot az olvasóknak,
– biztosítsa a pontos információkhoz való hozzáférést,
– biztosítsa azt, hogy a világ nyomasztó sokszínűsége ne nyomassza azokat, akik nem akarnak ezzel foglalkozni,
– biztosítsa a láthatatlanok számára a láthatóvá válást,
– biztosítsa a szabatosságot, tényszerűséget, olykor a szenvtelenséget,
– biztosítsa a teljességet pl. egy országos jelentőségű hírnél akkor is, ha a tények maguk csak egy-két helyszínre korlátozódnak (pl. országosnak tűnő tüntetéseknél fontos hír az is, hogy hol nem tüntetnek),
– és ne adjon teret olyasminek, amik a társadalmi hatásait tekintve egészen biztosan rosszul sülnének el (pl. ugyanarról a bűnesetről többször publikálni csak úgy szabad, ha az nem okoz irracionális félelmet és stresszt az olvasókban, és nem kelti azt az érzetet a sorozatos híradás, hogy elterjedt és általános trendről van szó). (Ahogy a mondás is tartja: „Nem a világ lett veszélyesebb, csak a híradások lettek hatékonyabbak.”)
Rengeteg felelősség, rengeteg szakmai és erkölcsi kihívás ez a médiák számára.
De óriási a felelőssége az olvasónak is, még ha erről most még csak kevesen is tudnak.
Mi a felelőssége az olvasónak?
Nemcsak a médiában terjengő borzalmak és frusztráló mennyiségben áradó hírek a felelősek azért, hogy ha az olvasók egyre kevésbé érzik magukat jól a látszólagos „jól tájékozott” szerepükben, hanem maguk az olvasók is.
Az olvasónak igényesnek kell lennie önmaga jól tájékozottságát, informáltságát és szórakozását illetően.
Ha nincs igényesség, akkor olyanná válunk, mint a patkányok: mindent megrágunk és felzabálunk, ami elénk kerül. A rövid távú memóriánk kapacitásának 100%-át kénytelenek vagyunk használni, de ha véletlenül megállnánk 90%-os leterheltségnél, akkor az tűrhetetlen állapotnak minősül, és mi magunk keressük, vadásszuk a további soha meg nem ragadó, semmire sem jó infókat.
Például arról, hogy a miniszterelnök éppen hová utazott és kivel találkozott.
Vagy arról, hogy mit mondott a kicsoda, a miről.
Vagy arról, hogy ki mit viselt az ezerötszázadik gálán – vagy épp egy tévéműsorban.
Vagy arról, hogy kinek milyen betegségét diagnosztizálták a múlt héten.
Vagy arról, hogy most éppen válság jön, vagy válság megy.
Miközben nem tudjuk a szomszédunk nevét, de a kollégáinkét se nagyon.
Miközben nem tudjuk fejből, mikor van nyitva a hozzánk legközelebbi bolt, vagy mikor rendel az orvos.
Miközben nem tudunk meghúzni már egy csavart sem anélkül, hogy ne keresnénk róla infót a neten, vagy ne néznénk róla 2-3 órányi videót – mert hát az a biztos.
A világ elképesztően hatalmas. Egy ember általában személyesen 200-300 embert ismer átlagosan, de mi NAPONTA megbombáztatjuk az agyunkat számunkra teljesen irreleváns, az életünk folyását tekintve felesleges és értelmetlen információkkal csak azért, mert megtehetjük.
A fantasztikus gazdagság, amit az Internet és a rengeteg hír hozott el számunkra, az által egyre szegényebbek vagyunk lelkileg és szellemileg. Átfutnak a fejünkön az infók, ami jó, de az nagyon nem jó, hogy nem maradnak meg.
Ez olyan, mint a gyorséttermi étel. Néha jól esik bekajálni olyasmiből, ami egy óra múlva már jön is kifelé, de a testünk ettől még minőségileg éhezne. Mennyiségileg ellátva a testet, minőséget teljesen szem elől tévesztve, halálra ehetnénk magunkat úgy, hogy közben a sejtjeink szó szerint éhen halnának – és persze közben nem értenénk, hogy mi bajunk van, miért pusztulunk folyamatosan.
Olvasóként nagyon nagy a saját felelősséged abban, hogy ügyelj a minőségre is és ne csak a mennyiségre, és ne csak a szórakozásra.
Az ihirek.hu-n mi a minőségi fogyasztásra helyezzük a hangsúlyt, elvégre a legapróbb kis átmeneti hír is fontosabb lehet az életedet tekintve, mint a világ éppen legaktuálisabb, de az életeden milliárdszorosan túlmutató esemény.
Igen, fontos lehet számodra, hogy a G7-ek éppen üléseznek-e valahol, de az még fontosabb hír, hogy van-e csőtörés a közelben vagy sincs.
A közeli hírek a világot tekintve jelentéktelennek tűnhetnek, de az életünkre sokkal nagyobb hatással vannak, mint azok, amik az újságok címlapján virítanak.
A médiának nagy felelőssége, hogy ne terelje el a figyelmet arról, hogy az életünket nem a hírek irányítják, hanem mi magunk, és a világ egészét tekintve igencsak szűk közösségeink.
A legtöbb média ezt a felelősséget ugyanakkor nem tudja vállalni, de nekünk pont ez a specialitásunk: közeli hírek, közeli események, helyi szerkesztők, emberi kapcsolatok – mindezek tényleg emberi léptékben.
Persze nem mindenkinek van igénye a minőségi alapanyagokra – de ha az étkezést vesszük alapul, akkor azt tényként kezelhetjük, hogy nagyon sokan azért fogyasztanak kevésbé tápláló étkeket, mert a minőség az többe kerül.
De az ihirek.hu-t ugyanannyiba kerül olvasni, mint bármi mást: ingyen van az olvasó számára.
Támogass bennünket a figyelmeddel, támogass bennünket a kérdéseiddel, a megosztásaiddal, és ha érzel magadban erőt, akkor vállald fel a helyi hírvivő szerepét: vállalj szerkesztést (ezzel pénzt is kereshetsz)!
Mi hiszünk abban, hogy együtt jobb világot építünk. De ehhez te is kellesz, mert nélküled nem fog menni Kedves Olvasó!
Legyen ez 2019-re egy közös célunk: minőségi hírek és információk, első kézből, igényes olvasóknak :).
Szeretettel,
Vidi Rita
