Avagy: a kontextus rehabilitációja
Mindenkinek szabad akarata abban haldokolni, amiben csak szeretne, de a koronavírusos kollektív őrületnek már régen el kellett volna múlnia.
Naponta száz új felfedezés történik a világban, 3D nyomtatóval állítunk elő hidakat, végtagprotéziseket, naponta száz zseni ötöl ki valami tényleg előremutatót, szinte naponta jár ember az űrben, itt az Internet, a mesterséges intelligencia, és kifekteti a világot 2020 évvel Jézus után egy vírus, ráadásul évekre? Komolyan?
Az, hogy még mindig a korona-bűvöletben kell élni, annak média és a politika az oka. Ezt mondom most is és a legelején is ezt mondtam.
És ezek kéz a kézben munkálkodnak még mindig az emberiség tönkretételében. Nem fog menni a tönkretétel, de az ezen való munkálkodásuk nagyon sok áldozatot követel, és az ezzel töltött időt rövidíthetjük, ha mi, akik merünk és tudunk gondolkodni, kinyilvánítjuk a véleményünket.
Látom főcímekben, hogy 8 ember meghalt az elmúlt 24 órában koronavírusban.
Hát akkor mondom a lényeget.
1.) Az elmúlt 24 órában NEM HALT MEG kb. 9 499 642 MAGYAR ember Magyarországon, hanem kis kivétellel élték világukat. Ki-ki a magáét. Erről miért nincs hír és miért nem teszik ezt oda a koronahalálos cikkekbe?
2.) Az elmúlt 24 órában viszont szintén meghalt még körülbelül 370-400 ember VALAMI MÁSBAN, ahogy az minden magyarországi napon szokásos. Köztük gyerekek, fiatalok, olyanok, akik sokat élhettek volna még, és persze idősebbek is, akiknek nem a koronavírus hozta el a véget. Minden nap meghalnak ennyien, de még többen is. Erről miért nincs hír és miért nem teszik ezt oda a koronahalálos cikkekbe? Néhányukról van hír persze, mikor családirtás vagy valami borzalmas baleset történik. Ja, értem, ez plusz kattintás a koronahalálos-hírek után. Világos.
3.) Közben meg is SZÜLETETT körülbelül 300-350 gyerek az elmúlt 24 órában. Kicsi baba, kiskeze-kislába, boldogság és 90 év öröm! Minden nap születik ennyi gyerek Magyarországon. Ez ugyanolyan, ha nem fontosabb infó, mint bármi más.
Na most vessük össze a 8 (nyolc) koronahalottat a 9 499 642 emberrel (kilencmillió-négyszázkilencvenkilencezer-hatszáznegyvenkettő), de ha mindenképp rettegni szeretnénk, akkor meg a 350-nel (háromszázötven). Plusz vegyük hozzá a születetteket, akik minden nap születnek, rendületlenül, mert
valahogy az Anyatermészet baromira nem akarja elhinni, hogy mindmeghalunk.
Aki bő másfél év után* is retteg annak ellenére is esetleg, hogy már átesett rajta vagy épp be van oltva, az sürgősen keressen magának valami mentális támaszpontot, mert nagyon elveszítette az élet értelmének felfedezésében a fonalat. (2019 december 31-én jelentették Kínából az eseteket, de már hónapokkal előtte küzdöttek vele, 2020. március 11-én jelentette be a WHO a pandémiát.)
Nem az az életünk értelme, hogy rettegjünk, mert az már az önmegsemmisítés állapota. Persze az sem előremutató, ha valaki minden veszélyre fittyet hány, mert az meg evolúciósan nem stabil stratégia. De gondolkodni mindig ér, és a szabad akarat is adott: kihozzuk-e egy helyzetből a magunk számára a maximumot, vagy hagyjuk, hogy a helyzetek uralkodjanak felettünk.
Bárki szabadon dönthet, hogy meg akar-e semmisülni, vagy sem, és hogy milyen számok motiválják őt a mindennapokban: a legkisebbek vagy a beszédes nagyobbak. Persze nem azokat akarom pellengérre állítani, akiket befolyásol a média, meg az egyéb okostóbiás megmondóemberek hülyesége.
Tudom, hogy a média és a politika mindent megtesz a rettegésért. Újságíró etikailag tilos lenne olyan számot közölniük például a sajtóban, hogy 8 halott és X fertőzött az elmúlt 24 órában.
Mert számokat csak kontextusban, tágabb összefüggésben tálalva lenne szabad közölni.
Az, hogy ez nem történik meg lassan két éve, az a média és a politika halálos bűne.
Azt kamuzzák, hogy az a kontextus, hogy hányan fertőzöttek – ami tudjuk, hogy semmit nem jelent -, meg hogy hányan vannak kórházban (még ez sem jelent túl sok mindent), meg hogy hányan vannak lélegeztetőgépen, meg hogy hányan oltottak és oltatlanok a most betegek és lélegeztetettek között. Próbálják némelyek összevetni a tavalyi adatokkal is a mostaniakat, de az se kontextus.
Ez nem kontextus kérem, hanem a halálos félelem gerjesztésének hatványozása.
Az a kontextus, hogy mindennapi, mindenki által átlátható, ismerős, és releváns adatokkal vetjük össze ezeket a félelemkeltő adatokat (amiknek a helyessége egyébként még mindig elképesztő módon kérdőjeles, tehát nincs bizonyíték mögöttük), olyanokkal is akár, amik már akkor léteztek, amikor nem volt még korona-mánia.
Mondjuk 2019 előttiekkel.
Ezt sokan megpróbálták az elmúlt 18-20 hónap alatt, már csak azért is, hogy a tisztánlátás képessége, ami az emberiséget olyannyira előre vitte, ne haljon ki, és rögtön ki lettek kiáltva vírustagadónak.
Pedig a gondolkodni hajlandók nem vírustagadók, hanem egy lassan feledésbe merülő műveletet gyakorolnak: gondolkodnak. Az életből pedig nemcsak egy eléjük tárt média-pillanatot, hanem folyamatokat is képesek átlátni. Sokan emlegetik Orwell 1984-ét mostanság, de emlegetésre méltó ám az Állatfarm is…
Szeretném jelezni a magát húúúdefüggetlennek és húdeellenzékinek nevező sajtónak, hogy vannak olyan társadalompszichológiai RÉGI kutatások, mely szerint az össztársadalmi félelem biztosan nacionalizmushoz és a néplélek szinte helyrehozhatatlan sérüléséhez vezet. Lehet szépen keresgélni a még hiteles kutatások között, hajrá!
Ha még egyszer meglátom, hogy a hvg.hu-n, 24.hu-n, 444.hu-n, hang.hu-n meg még azon az egy-két oldalon, ami megmaradt magát ellenzékinek mondónak, hogy koronavírus és oltás témában jelenik meg súlyos etikai aggályokat felvető cikk (vagy podcast vagy youtube csatornáikon videó), akkor sajnos azt kell feltételeznem, hogy ezek a médiumok baromira abban érdekeltek, hogy minél radikálisabban nacionalista irányba haladjon az ország és minél inkább elszakadjon Európától, és minél sérültebb legyen a társadalom tagjainak lelke, hogy aztán még inkább zombi üzemmódban fogyasszák az eléjük tárt félelemkeltő, önpusztító mechanizmusokat beindító cikkeket…
Kedves Újságírók! Vállaltátok a felelősséget amikor újságírók lettetek. Tehát vállaljátok a felelősséget a még mélyebb megosztottságért és a rengeteg felesleges halálért? Értem én, hogy három kattintás átmásolni az MTI cikket a halálozásról, de hogy három nyomorult számot, amivel valóban kontextusba lehetne helyezni az adatokat, emberi léptékre lehetne fordítani azokat, nem bírtok még belerakni, az szégyen!
Az is szégyen, hogy az egy cikkben összefoglalható hazai és nemzetközi összevetéseket még mindig 8-10 nyúlfarknyi cikkben tálalják a médiumok, de egyébként az is szégyen, hogy még nem mentek tönkre, és a látogatók meg a hirdetők eltartják ezeket a rájuk egyébként halálos veszedelmet jelentő felületeket.
Szeretettel várom az első jeleit annak, hogy elgondolkodnak ezen az újságírók, és elkezdenek a szakmájuk társadalmi jelentőségéhez méltóan, a társadalomért dolgozni. Nagyon kevés kivételt tudnék csak mondani, akinek erre az útra nem kell rálépnie, mert már halad rajta!
Egy fecske nem csinál nyarat – mondja a szólás-mondás. De a nyár sok fecskét csinál. És a nyár közeleg.
Vidi Rita
