Közélet

Segítség kamerák előtti nyilvános beszédhez, kezdő és haladó politikusoknak, és mindenkinek, akit érdekel

Én is nagy érdeklődéssel nézem (molyolós tevékenységeim közben hallgatom) a Partizán csatornáján közvetített ellenzéki vitákat az előválasztás keretében.

Érezhető a jelölteken, hogy nagyon rutintalanok a kamerák előtti magabiztos fellépés és az egyébként esetleg már sokszor gyakorolt nyilvános beszéd összetett feladatainak kivitelezésében.

Most javaslok néhány dolgot a vitákban résztvevő jelölteknek, de egyébként ezeket a tanácsokat bárki alkalmazhatja, ha mások előtt kell beszélnie, és esetleg még egy-két kamera is odakeveredik véletlenül 😊.

Öltözködés

Alapvető a nyilvános szereplésnél, pláne a bevilágított, sokszor levegőtlen stúdiókban vagy előadókban tartott beszédeknél, hogy iszonyatosan meleg van.

Protokollárisan megkövetelt persze ilyenkor a zakó, blézer, ing, blúz, nőknek harisnya és hasonlók, tehát eleve sokkal melegebben vagyunk ilyenkor öltözve, mint amennyire szeretnénk. Ezért blézer és zakó alá javasolt mindenképp a rövidujjú, vagy ujjatlan ruházat (ez utóbbi nyilván nőknél), illetve a trikó! Hidd el, nincs szürreálisabb pillanat, mint mikor beszélsz és érzed, hogy folyik le a testeden az izzadság, és csöpög le a padlóra.
A lehető legszellőzőbb, legkönnyedebb, de elegáns ruhát illik ilyenkor viselni, figyelembe véve a hőmérsékletet és a megterhelésből eredő kötelezően megjelenő izzadságot is.

Intelem a szervezőknek: eléggé izzasztóak a kérdések is, remélni tudom csak, hogy maga a helyiség klimatizált!

Tipp a jelölő szervezeteknek: készítsék fel a jelöltjeiket ezekre a szituációkra, keményen és élesben, izzasztva is akár. A rutin rengeteget számít, és nagyon gyorsan kialakul, egy-két alkalom után is. Érdemes közösen gyakorolni, Gulyás Marcit is helyettesítheti valaki és felteheti a legrázósabb kérdéseket.

Ivás

Nagyon-nagyon sokat kell inni a vita vagy az előadás kezdete ELŐTT, pláne annak ismeretében, hogy mennyi izzadozás lesz osztályrésze az előadónak/vitázónak.

Nem biztos, hogy a víz a legjobb ilyenkor, mikor előtte iszunk, hanem inkább valami olyasmit érdemes, mint az izotóniás italok, vagy valamilyen gyümölcstea, gyümölcslé, vagy hasonló.

Legyen benne valami tartalom is, mert nemcsak a víz távozik a szervezetből ilyenkor, hanem ásványi anyagok is. Azokat gyümölcstartalmú vagy vitaminozott italokkal lehet előre bebiztosítani.

KÖZBEN is mindig igyál inkább – ekkor már inkább csak vizet –, mintsem nyeldekelj folyamatosan a beszéd közben azért, mert ki vagy tikkadva! A közönség kivárja, míg iszol, de azonnal ellenérzése lesz, ha szenvedni lát, a nyeldeklés meg a kiszáradt szájjal való nyamnyogás eléggé unszimpatikus!

Nem szabad szenvedni a kamerák előtt! Ez általában kezdők és rutintalanok hibája, hogy be vannak feszülve, nem isznak előtte és közben sem, nehogy kiessenek a szerepükből.

Amikor úgy érzed, hogy nem jönnek a szavak, akkor is ezer százalék, hogy a kiszáradás szélén állsz. Ezeket rendre látom a viták résztvevőin. Így nem lehet vitatkozni, hogy az életfunkciók a minimum felé tendálnak!

Tipp a szervezőknek: a klimatizált helyiség mellett a változatos innivalókat is biztosítani kell már a vita előtt is, és bíztatni kell a résztvevőket arra, hogy egyrészt igyanak nagyon sokat, másrészt még az utolsó előtti percben menjenek el a mosdóba is! (Sokan attól félnek, hogy a pulpituson jön rájuk a szükség, de nyugi, nem fog, mivel kiizzadják.)

Tipp a jelölő szervezeteknek: erre is fel lehet készülni előre, hogy rutinszerűvé váljon az ivásszükséglet kielégítése. Legyen a jelöltekkel mindig egy segítő, aki ügyel ezekre a létfontosságú részletekre, mert vitára készülve a jelöltek egészen biztosan más lelkiállapotban vannak, mintsem erre tudnának figyelni.

A kettősfenekű (hármasfenekű) beszédről

Nagyon kitűnik a beszélők mondanivalójából, hogy egyszerre szeretnének szimpátiát elérni a szavazóknál, hitelességet felmutatni a választók felé, ÉS KÖZBEN megfelelni a párt központi mondanivalójának is.

Ez utóbbi kiordít a mondatokból.

Szerintem a szavazók nem bábokat akarnak, hanem autonóm, elvekhez hű, de saját gondolatokat megfogalmazó, okos, felelősségteljes embereket – akik esetleg egy-egy erős szervezethez tartoznak. Ez utóbbi nem bűn, de a papagáj-üzemmód az.

Elhiszem, hogy a jelöltek magukat autonómnak, saját gondolatot megfogalmazónak és okos, felelősségteljes embereknek tartják, és ilyenek is… De nem ez jön át!

Hanem az jön át, hogy mindenki háromszor megforgatja a fejében a gondolatot, mielőtt kimondaná:

1.) Hitelesen tudom én ezt mondani? – igen, mert felkészültem belőle, vagy értek hozzá eleve. Pipa.

2.) Ezt akarják hallani a választók? – vélhetően igen, elvégre nem véletlenül töltöm az emberekkel az időm nagy részét. Pipa.

3.) Upsz, ezt szokta mondani a párt? – ööö, nem biztos, úgyhogy mondom úgy, ahogyan ők szeretnék hallani.

Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy ezek a viták és közvetítések a választóknak szólnak.

A választókhoz kell beszélni!

Ha mindig minden mondat a pártból elvárt szinthez van igazítva, az kiordít a jelöltek szájából, mert ezeket a kényszereket nem lehet elfedni.

Mondd azt, amit szíved szerint mondanál a választóknak! Őszintén! Majd később egyeztetsz a párttal, és egyébként is meg fognak dicsérni, ha nyersz, nyugi.

Úgy gondolom, azt gondolom – hagyjuk már ezeket!

Még nem sok vita ment le, de az „úgy gondolom” és az „azt gondolom” kifejezések már kétszáznyolcvanezerszer elhangzottak mindegyik jelölt szájából. Szerintem egymástól is tanulják ezt. Persze volt ennek rosszabb verziója is: úgy gondoljuk

Mutatok néhány szinonimát, amit illene használni néha, az „azt gondolom” helyett, mert ez mesterkélt és modoros.

Értem, hogy meg kell mutatni, hogy itt GONDOLKODÓ emberek beszélnek, de az a folyamatos beszédből ki fog tűnni, nem kell ilyen manipulatív módon közölni, ráadásul ez még az ihletett beszéd közben is bezavar, hogy láthatóan elő van írva, hogy legalább 50szer el kell hangoznia annak, hogy „úgy gondolom”, „azt gondolom”.

Szóval szinonimák, amik sokkal emberibbek, mint az „azt gondolom”:

 

Szerintem – tudom, hogy pártkatonák szájába ezt nehéz beletenni, de csak ismételni tudom magamat: autonóm, okos embereket keresgélünk.

Véleményem szerint – nohát, még egy kis autonómia, sosem árt, ha ebből sok van!

Meglátásom szerint – tehát ránéztem, láttam, értelmeztem, aztán következtettem belőle valamit. A „meglátásom szerint” egy komplex cselekvéssort takar, sokkal értelmesebb ezt használni, mint az „azt gondolom”-ot.

Az én értelmezésem szerint – jéééé, egy gondolkodó, értelmező ember! Pedig nem is mondta, hogy „gondolom”, mégis tudjuk!

Tapasztalatom szerint – ez egy magas minőség, jócskán a „meglátásom szerint” fölött áll, pedig az se piskóta. A tapasztalat ugyanis hatalmas kincs, aki ezt mondja, az egyrészt kinyilvánítja azt, hogy egy csomó minden van a háta mögött, továbbá meg is osztja a közösséggel, tehát megajándékozza azt. Ha van tapasztalat, akkor ezt használd, mert gondolkodni bárki tud bármiről. A tapasztalás ezerszer többet ér, mint pusztán csak gondolni.

Úgy tapasztalom – az előzőhöz hasonló magas megértési színvonalat jelent, és azt is közvetíti át. (Az is jó, hogy „azt tapasztalom”.)

Az a vízióm erről – nemcsak mondok valamit a kérdésre, hanem azt is megmutatom ezzel, hogy nemcsak MOST gondolok erről a témáról valamit, mert kötelező, hanem egyébként is kedvenc elfoglaltságaim közé tartozik ezekről gondolkodni.

Az a tervem ezzel kapcsolatban – Úúúúú, egy tervező ember. Mindent visz!

Sokak véleménye az ezzel kapcsolatban, hogy… de ezzel szemben nekem az a véleményem, hogy… – mesterfogás a véleményközlésben.

A „sokak véleménye” felütés után a tényleg leginkább elterjedt véleményt kell, hogy megidézze, és ezzel szemben jöhet a sajátod. Ezzel rögtön kontextusba helyezed a mondanivalódat a többség valóságérzékeléséhez képest, és erre csak tényleg nagyon okos emberek képesek. Felfogni viszont ezt a mondanivalót mindenki fel tudja.

Például: Sokak véleménye az, hogy ez az előválasztás csak egy demokratikus bohózat, de legalábbis teljesen felesleges, illetve, hogy a jelöltek inkompetensek a NER uradalmi rendszerével szemben. Nekem ezzel szemben az a véleményem, hogy a demokrácia gyakorlása sosem lehet bohózat, mert ennél komolyabb és példaértékűbb társadalmi megmozdulást keresve sem találhatnánk. Mindannyiunknak újra kell tanulnunk a demokráciát, igen, akár még kevésbé dörzsölt jelöltekkel is, és mindenkinek ki kell vennie a részét a közös munkából, akár csak a maga eszközeivel. Így teszek most én is.

Még egy bónusz tipp a végére, ilyen kérdezős műsorokban való részvételre – mert még Gulyás Marci belekérdezéseire is fel lehet készülni, sőt, fel is KELL!

 

Ha olyan kérdést kapsz, amire nincs válaszod, vagy csak hebegni tudnál rá valamit – azt nem szabad –, vagy tudod, hogy végtelenül népszerűtlen lennél az őszinte beszéddel, vagy tudod, hogy annak ott nincs most helye, vagy nem célod népszerűtlenné válni, vagy bármi miatt nem akarsz rá válaszolni, akkor mindig vissza kell kanyarodnod a legerősebb témádhoz:

– Nagyon szépen köszönöm a kérdést, de véleményem szerint vannak ennél sokkal fontosabb, időszerűbb és húsbavágóbb kérdések. Mint például a >>kedvenc témám<< kérdése, amivel kapcsolatban éppen most jött ki az >>egy vitathatatlanul elismert és hiteles intézet vagy szerv<< kutatása, amiben azt találták, hogy a társadalom >>X<< százaléka stb. stb. stb.

A kedvenc és sokakat érintő témákról mindig legyél naprakész a tanulmányokat és kutatásokat illetően.

Persze Gulyás Marci egy még sokkal inkább felkészült versenyző, ezért visszakérdez:

– Jól értem, hogy nem akar válaszolni arra a kérdésemre, hogy…. – és elismétli a kérdést.

Ilyenkor szokták elveszíteni az önkontrolljukat a kérdezettek, legalábbis Márki-Zay Péterrel és például Schiffer Andrással ez konkrétan megtörtént, hogy elszakadt a cérnájuk.

Ilyenkor elkezdenek idegesen és kapkodva válaszolni, van, aki rendesen fel is háborodik, felpaprikázódik. Nos, nincs veszélyesebb egy felpaprikázódásnál Gulyás Márton közvetlen közelében 😊.

Tehát ha ezerszer is kérdez vissza, akkor is állni kell a sarat:

– Akarnék és tudnék is válaszolni a kérdésére, de tapasztalatom szerint a hallgatókat/ nézőket sokkal inkább érdekli az, hogy értelemes és előrevivő témákról halljanak, mint például amit az előbb is elmondtam… (és kezded elölről a mondókádat, amiről még további kutatási adatokat is tudsz idézni, vagy behozhatod párhuzamként a svéd/finn/észt/EU-s jó példákat.)

Ez a szituáció egy Gulyás Márton esetében elhúzódhat a végtelenségig is, de mivel nekik biztosan véges az idejük meg a kapacitásuk, ő biztosan előbb fel fogja adni.

Lehet, hogy úgy zárja le, hogy „Értem, akkor maradhatunk annyiban, hogy ön nem akar válaszolni erre a kellemetlen kérdésre?”

Végső válaszod:

– Ez az ön szabad akarata, hogy ezt így értelmezi, ismétlem, én azt tapasztalom, hogy a hallgatók/nézőkben is a valóban értelmes kérdésekkel szeretnének foglalkozni és ez által a jövőbe tekinteni, mint ahogyan én is teszem.

Persze más megoldások is lehetnek a baromira kellemetlen kérdések alól való kibújásra, a lényeg, hogy a legvégén te mosolyogj és az a mosoly valódi legyen.

Egyébként azt fontos tudni, hogy Gulyás Márton kekec és provokatív kérdései sokkal többet használnak, mint amennyit ártanak, és a társadalmi hasznuk felbecsülhetetlenül nagy.

Dönthetsz úgy is, hogy pont az ő műsorában nézel szembe korábbi hibáiddal és vallod be őszintén, hogy korábban esetleg hibáztál, de úgy is dönthetsz, hogy nem mész bele ebbe az utcába, hanem csakis előre tekintesz, és élesben mutatod meg, hogy te azt hogyan is csinálod.

Hát így hirtelen ennyi, hajrá jelöltek, hajrá vitázók, hajrá Partizán, hajrá Gulyás Marci, hajrá demokrácia, hajrá Magyarország!

Vidi Rita

---***---

Vállalkoznál, de hemzsegnek a megválaszolatlan kérdések a fejedben?

IRÁNYTŰ - Töltsd le MOST és AZONNAL felkészültebb leszel:

Iránytű 2021 instant infócsomag vállalkozásról>>

---***---
admin
Vidi Rita, a jovomenok.com főszerkesztője, író, tanácsadó
https://jovomenok.com

One Reply to “Segítség kamerák előtti nyilvános beszédhez, kezdő és haladó politikusoknak, és mindenkinek, akit érdekel

Comments are closed.