Közélet

VITA: szükség van-e harcra a versenyszférában?

A sors és a közélet fordulatai kiszámíthatatlanok. Mikor augusztus végén összeírtam a következő hetek témáit, december 17-ére datálva egy ilyen harcias vitatémát, álmomban sem gondoltam volna, hogy a politikával ilyen szoros összefüggésbe kerülhet a mondanivalóm, mintha csak most, a napokban csaptam volna le a témára. Vegyük úgy, hogy a politika csapott le az enyémre :).

Sosem kerültem a közéleti témákat, mert a magyar pártharcokkal és politikai berendezkedéssel jól lehet modellezni a piacvezetőség témáját. Így ma még véletlenül sem fogom elkerülni, hogy a Fidesszel és a többiekkel példálózzak – talán némi magyarázatot is adok majd arra, hogy miért úgy történtek eddig a dolgok, ahogy, és miben és hogyan kellene másképp működniük a kihívó pártoknak, mint eddig, hogy ha győzni akarnak a harcban.

Merthogy ez harc a javából, még ha nem is vérrel írják, hanem internetes portálokkal, meg Facebook eseményekkel, és persze tüntetésekkel – és MTVA székházfoglalásokkal az ellenzéki politikusok részéről. 

Az, ami a közéletben zajlik most, és jó pár éve, az ugyanaz, mint ami vállalkozások között szokott, csak annál sokkal látványosabb a küzdelem, és jóval többeket érdekel maga a csetepaté és az adok-kapok, mint ahogy az a cégek esetében szokott lenni.

Ha cégek csatároznak egymással ilyen módon, az mindenre jó, csak bizalomépítésre nem. Ha pártok csatároznak így, és láthatóan még erőt is tudnak mutatni – akár egyedül, akár kormányon, akár ellenállóként –, akkor az növeli a politikai erejüket. A versenyszférában ez kissé másképp működik – legalábbis a nyilvános kommunikáció szintjén –, mert aki túlságosan harcias, az taszítja is egyben a vásárlókat. A cégek életében nem négyévente kell szavazniuk a vevőknek, hanem akár naponta. És az bizony más, kifinomultabb, simulékonyabb versenytaktikákat igényel.

De nem biztos, hogy más stratégiát.

Akár politika, akár cég: folyamatosan a győzelemre kell játszani, mert különben elhullasz, mint az a fióka, akinek kakukkot pottyantottak a jó meleg fészkébe. Ugyanis a piacod tele van kakukkfiókákkal, akik sokkal éhesebbek, élelmesebbek, erőszakosabbak és kegyetlenebbek, mint te.

A politika is ilyen, csak ott szeretnek szemtől-szemben megtámadni, és a versenyszféra is ilyen, csak ott igyekeznek nem szemtől-szemben támadni, hanem leginkább sunyi, alattomos, kivédhetetlen, suttyomban ártó módon. (Például a különböző hatóságoknál foganatosított feljelentésekkel.)

A nyílt harc szerintem sokkal tisztességesebb, és ha ilyenre kerülne sor a vállalkozásod háza táján, inkább örülj neki, mint búsongj. Ha viszont azt tapasztalod, hogy olyan dolgok történnek körülötted, amikre nem számítottál, és nem is érted, miért esnek meg a cégeddel – például mindenféle szervek mindenféle ellenőrzései –, akkor gyanakodj arra, hogy valaki a háttérből mozgatja a szálakat, feljelent, kavar, sárral dobál, te meg csak pislogsz, mint pocok a lisztben.

Amikor úgy teszem fel a címben a kérdést, hogy „szükség van-e harcra a versenyszférában”, akkor igazából csapdába csallak. Ugyanis a versenyszférában már VAN harc. Nem választhatsz – illetve mégis, egy bizonyos szempontrendszer révén, majd erről egy következő alkalommal részletesen beszélek ­–, hogy harcolsz-e vagy sem, mert vagy belesodródsz felkészületlenül, gyengén, naivan, vagy belevágsz felkészülve, erősen, dörzsölten. Lényegében ez a két lehetőséged van, még ha hiszünk is abban, hogy a dolgok nem pusztán feketék-fehérek, hanem a rengeteg árnyalatból dolgozhatunk.

A versenyszféra olyan, mint mikor macskák találkoznak egymással szembe. Sokszor észre se veszik egymást eleinte, hiszen nem tévednek egymás vadászmezőire, csak járják a saját útjukat, aztán hopp, egymás látókörébe kerülnek.

Mi történik ilyenkor? Teljesen mindegy, hogy a két szemben álló macska éppen fiú-e vagy lány, kicsi-e vagy nagy, amúgy harcias-e vagy sem, mindketten felborzolják szőrüket, felpúposítják hátukat, rémisztő hangokat adnak ki, villogtatják a fogukat, és fújnak veszettül.

A cégek is olyan kis cuki ragadozók, mint a macskák. Van egy jó nagy territóriumuk, ami felett „uralkodnak”, és mindaddig békések, míg valaki hasonló oda be nem merészkedik. Két féle állat merészkedhet be olyan módon, ami a macskák számára igazán érdekes: vagy préda, vagy rivális formájában. Persze jöhet olykor erősebb állat is, ami elől még a macskák is eliramodnak, de az nem jelenti azt, hogy örökre eltűnnek a saját birodalmukból és átengedik a terepüket, hanem leginkább azt jelenti, hogy okosan nem mennek bele a harcba, úgy tesznek átmenetileg, mintha ott se lettek volna.

Ha egy másik cég bemerészkedik a te territóriumodra, felségterületedre, akkor, ha nem mutatsz erőt, akkor vagy szépen lassan, falatonként, vagy egyetlen véres harccal, de el fogja orozni az összes zsákmányodat (vevődet, bevételedet, profitodat), és el fogja érni azt, hogy rádöbbensz: jobb, ha odébb állsz, de jó messzire.

Vannak cégek, akikkel ez sosem esik meg, amit itt felvázoltam a macskás analógiával. De nem azért nem esik meg, mert nem cirkálnak a területük körül veszélyes cégek. Hanem két ok miatt:

  • Vagy olyan kicsik és jelentéktelenek, hogy nem érdemes ellenük harcolni. Vagy maga a piac olyan jelentéktelen(nek tűnik), hogy senki nem tartja érdemesnek oda a behatolást. – Lásd Szűkítsünk… című értekezésemet.
  • Vagy olyan félelmetesnek tűnnek öntudatlanul is, hogy frontálisan senki nem akarja őket betámadni, sunyi módon meg nem lehet. (Mert például végtelenül tisztességesek, így hiába a feljelentgetések, azok lepattannak, és a munkát nem akadályozzák akkor sem, ha esetleg átmeneti kellemetlenséget okoznak.)

Én azt javaslom, hogy kombináld a két pontot: tűnj jelentéktelennek a működéseddel, miközben annyira erős vagy, hogy ha meg is támadna valaki/valami, azonnal le tudnád nyomni.

Az, aki szürke egérkének tűnik egy csendes piacocskán – emlékszel még a Kölyök Milli sztorijára? – annak a legyőzése csekély sportértékkel bírna mások számára, ezért azok a mások nem próbálkoznak a támadással. De közben bárminek is tűnsz, vérmes tigrisnek kell lenned odabenn, valahol a lelked és a működési rendszered mélyén. Persze csak akkor, ha védelmezni akarod azt, ami a tiéd. Ha nem akarod, add át önként, és távozz emelt fővel!

Nos, mi a véleményed? Szükség van a harciasságra? Szükség van olykor a harcra? Ha kóstolgatnak, megvéded magad? Ha korlátozzák a jogaidat, fellépsz ellene? Mi a véleményed?

---***---

Vállalkoznál, de hemzsegnek a megválaszolatlan kérdések a fejedben?

IRÁNYTŰ - Töltsd le MOST és AZONNAL felkészültebb leszel:

Iránytű 2021 instant infócsomag vállalkozásról>>

---***---
admin
Vidi Rita, a jovomenok.com főszerkesztője, író, tanácsadó
https://jovomenok.com